Szerelmes vagyok a Kingába! Semmi más nem érdekel! Dehát nem érted? Nekem a Kinga kell! Senki más! Senki senki senki senki. Kinga Kinga Kinga Kinga Kinga.
Szép lány, de amúgy semmi különös. Nem értem, mért van úgy oda érte.
Kinga, te mit szólnál, ha ilyen verseket írnának hozzád? Csak mert ezt hozzád írta, tudod? Csinálj már valamit! Beszélj már vele!
A Zs hogy berúgott. A Kinga miatt? Persze. Szegény barátnője. Pedig olyan helyes lány. Ez a Zs egy fasz.
Megkapom a kocsit, ki Szentendrére. Felmegyünk a hegyen át Visegrádra, aztán a tizenegyesen vissza. Bringakirándulás, Kinga is ott lesz. A hegyen át Visegrád aztán vissza. Elmennek Görögországba. Kinga szeret, érzem egyértelműen. Kapok tőle egy képeslapot. Rejtve ugyan, de egy vallomás ez. Aztán persze semmi. Aztán egyszer nála alszom. Égő szájjal csókolózunk hajnalig. Egyszer otthon felébredek arra, hogy Kinga anyámmal beszélget a konyhában. Hozott nekem brióst reggelire. Kinga, Kinga, Kinga.
Aztán vége. Elküld, Amerikában összeszedett valami faszit és különben is kezdődik a főiskola. Irtózatosan berúgok, megiszok egy üveg viszkit. Aztán bőgök, a barátom simogatja a fejemet.
Aztán leszarom és eltelik vagy hat év, egyetem és egyszercsak szembejön a szigeten. Kellek neki. Arra megy egy barátnője, és kiabál neki, hogy héj, nézd csak, vele egyszer csókolóztam gimiben. És nekem meg valahogy nem kell.

Néha elképzelem, hogy mondjuk elköltözök otthonról és egyedül élek, és a Kinga összeveszett a férjével és egyedül neveli a lányát. Nekem néha van valami csaj, de semmi különös, neki udvarolnak vagy huszan, de azért elég nehéz, ott a gyerek, meg minden. Tök véletlenül összetalálkozunk valami helyen, boltban vagy mittudomén és heló, heló és mi van veled és épp nem rohanunk és megiszunk egy valamit, már délután van, én mondjuk sört iszom, ő meg baracklevet, mert kocsival van én persze bringával és mondja, hogy nahát, te még mindig bringázol! Beszélgetünk, és nézzük egymást. És ő mesél a válásról, én meg az elköltözésről, meg beszélünk a munkáról, meg arról, hogy a gyerek, és ő cigizik és én is kívánom a cigijét, de nem kérek tőle. Ahogy a végére érünk, lesz egy csend, pont mielőtt valamelyikünk azt mondaná, hogy na. Lassan indulok. Abban a csöndben lesz egy pillantás, amit majd nem akarok elrontani. 

Egy nagy, szőrös medve. Olyan a szőre, mint egy komondornak. Eredetileg fehér, de szürke a kosztól. Egy rózsaszínű flaneltakaró. Úgy hívják, kalas. Négy éven át a kalast moncsolom miközben az ujjamat szopom. Annyit szopom az ujjamat, hogy sebes lesz és be kell kötözni, de lerágom a gézt és szopom tovább. A mai napig ott a sebhely rajta. A kalas szorongatása igévé válik: kalasolni. A mami kivasalja, mosni nem engedem. Egy műanyag kés. Öt éves korom körül eszembe jut és két napig keresem. Anyám azt se tudja, miről van szó. Én tisztán emlékszem rá és nem értem, hova tűnhetett.

Lépj a nyomomba! Úgy könnyebb lesz. Nézd csak! Megfoghatod a kabátom szélét, és gyere a nyomomban! Ahol már kicsit letapostam a havat. Nem látok semmit, csk rettentő mély havat mindenhol.
Ne menj át a túloldalra stoppolni! Annak semmi értelme! Dehát megállnak! Igen, de mi pont az ellenkező irányba akarunk menni. Apu! Mi az a hullámzó valami ott az út fölött? Valami víz? Nem. A hőség. A forró levegő.

Négy éves voltam. Pécsről mentük Szentlőrincre mindkétszer.

Cinkék, picinkék, színkék, égszínkék, pékék, fékék, lékék, lükék, ékék, és kék.

Hónapokig tartott elvenni az első hivatalos, rendes csajom szüzességét. Aztán meg mindig csak dugni akartunk. Mindenhol. Rengeteg helyen dugtunk nem csak Szentendrén, hanem ezen a szigeten és Budapest különböző pontjain is. Napközben a szigeten levő szálloda egyik szobájában voltunk együtt, éjszaka pedig a fák alatt kint a parkban. Egy kicsit idősebb haverom Citroen kacsájával utaztunk le a tengerhez és látogattuk meg a csajomat, aki az anyjával lakott abban a szállodában ott a szigeten. Persze bent aludtunk a szobájukban a földön és reggelenként hoztak nekünk kaját a svédasztalról. Azóta is biztos vagyok benne, hogy a haverom lefeküdt a csajom anyjával, annyi szexet árasztottunk én és a barátnőm magunkból folyamatosan. Mi így szép szerelmesen a parkban, ők meg durván és céltudatosan fent a szobában valamelyik izzó éjszaka miközben a bogarak és fenyves susogása versenyzett a messzi diszkózenével.

Ültünk a szaunában Kecskeméten. Rajtunk kívül szinte mindig csak orosz katonatisztek voltak. Erős, keserű szaguk volt. A kamra előtt volt egy kicsi, kerek medence. Talán öt méter volt az átmérője. Szaunához illően hideg víz volt benne. Ott tanultam meg úszni. Befektetett anyám minket a szoláriumba is, ketten feküdtünk a kék fényben pucéron. Végig pucéron szaladgáltunk. Aztán játszottunk a kis tornateremben és néztük, ahogy az oroszok kinyomják az osszes súlytárcsát a lábtológépen. A szauna előtt egy kis bár volt, ott kaptunk kólát. Egyszer elvittem a könyvemet, a Don Quijotét a szaunába. Anyámék megengedték, ezért még odabent is azt olvastam. Még mindig hullámos az a pár lap az izzadságcseppjeimtől.

A Maminál Pécsett mindig iszonyú boldog voltam. Volt az első motorverseny, szuperbájk? valami olyasmi, a hungaroringen. Végigizgultuk a Gáborral, aki a legjobb haverom volt a lakótelepen, vagyis a téren, ahol a mi tengópályánk volt, meg a kisjátszó, meg minden. Amikor vége volt a versenynek, elővettük a kempingeket és estig mint az állat tekertünk a lakótelep járdáin és minden kanyart próbáltunk olyan gyorsan és olyan mélyen bedőlve bevenni, ahogy csak lehetett. Szénné tekertük magunkat és közben ordítva kommentáltuk, hogy az olasz versenyző ismét centiméterekre halad a terelőkövektől, hajszálpontosan veszi a kanyarokat, mintha műszerrel nézné.

Ott ült a faszkalap a konyha közepén, én akkoriban kint aludtam a kertben áprilistől októberig, ezért kintről néztem, hogy ül ott a konyha közepén egy széken az alsógatyájában. Ott ült és alázta a nevelőapámat. Birtokolta anyámat. Mindnyájan nagyon részegek voltak. Az öcsém aludt. Az öcsém mindig aludt amikor az ilyen érdekesebben torz események voltak. Szóval ott ült és én már kurvára untam, hogy kiabál ott, kihallatszott minden a tornácra, vagy mi volt az, ahol a matracom volt és ahol a kutyával feküdtem. A nevelőapám kinézett a hálószoba ablakon. Odaszóltam neki: Te nem akarod elküldeni ezt a faszt? Aszondja: De. Én: Hát akkor küldd már el a picsába! Ő: De hogyan? Én: Hát odamész és elküldöd. Ő: Dehát ő az erősebb. Én: Hát te hülye vagy bazmeg. Akkor majd én. És felpattantam és bementem. Az a fasz feltápászkodott. Lenézett rám. Megjelent a nevelőapám is, de róla nem vett tudomást. Volt vagy százhúsz kiló, úgy a melléig értem. Mondom: Figyelj! Késő van kurvára! Nem akarnál elmenni? És néztem. Akkoriban hatvanhat kiló voltam. Most vagyok hetvenegy. Most szó nélkül valami kézbeillő, de nehéz dologgal mennék be és a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb kárt okoznám a testében, olyat, hogy utána ne tudjon jól mozogni. Már ha érdekelne, hogy mit csinál ott. Nem érdekelne. Akkor még egyszerűen csak próbáltam nem félni. Ő így nézte, ahogy nézem. Aztán horkantott egyet és bement a lakásba a ruhájáért, aztán elment. Nagyon szerettem volna leköpni a nevelőapámat és megverni az anyámat. Meg szerintem berúgni is, bár akkor még életemben nem ittam alkoholt. Akkor múltam tizenhét. Dögmeleg volt, mint most.

Kéne egy értelmes mondat, aminek az az utolsó szava, hogy

Mondjuk az, hogy kis papírszeletek, felragasztva a lekvárokra a spájzban. Ezek a